Nyugalmat árasztó kerti tó

Az ideális helyszín kiválasztása
Kellemes dolog, ha a házból rálátunk a kerti tóra, de mégse a ház közvetlen közelében alakítsuk ki, nehogy megzavarjuk élővilágát.

A tó legyen távol a gyümölcsfáktól és minden olyan ágyástól amelyet permetezünk vagy trágyázunk. A vízinövények többsége a nyílt, napsütötte vízfelületet kedvelik.

Halakat csak akkor telepítsünk a tóba, ha az legalább 80 cm mély. Meleg, nyári időben figyeljük a vízhőmérsékletet, mert a halak a 25 foknál melegebb vizet rosszul tűrik. Ne tervezzünk tavat terebélyes vagy lelógó ágú fák közelébe, mert ezek árnyékot vetnek rá, lehullott leveleikkel tele lesz a tó vize, gyökereik pedig átszakíthatják a mederbélelő fóliát.
 

Víz a teraszon
Ha a kertnek nincs olyan része, ahol tavat alakíthatnánk ki, hasznosítsunk egy kiszolgált kádat, kővályút, dézsát, félhordót vagy fagyálló agyagcserepeket. A cserepek alján lévő lyukakat szilikonos tömítőpasztával tapasszuk be, a belsejüket pedig vonjuk be víztaszító festékkel. A fadézsát elő kell készíteni: a növényekkel való beültetést megelőzően jó pár nappal töltsünk bele színültig vizet, hogy a dézsa fája megdagadjon és teljesen víztartóvá váljon.
Melegkedvelő növényeket válasszunk, az ilyen kis víztömeg ugyanis hamar felmelegszik. Érdemes megpróbálkozni a tündérrózsa törpe változataival, amelyek már alig 40 cm mély vízben is szépen fejlődnek.
 

Társíthatunk hozzájuk vízijácintot és apró gyékényt (Typha minima). Ne felejtsünk el olyan növényeket is telepíteni, amelyek oxigént termelnek a víz alatt. Ilyen pl. a süllőhínár (Myriophyllum aquaticum). Októberben a vízijácintot védett helyre kell vinni – télikertbe vagy fűtött üvegházba – de a többi fagytűrő fajt kint hagyhatjuk a vízben.