A leander és a muskátli átteleltetése

A családi házak egyik legkedveltebb mediterrán, cserepes növénye a leander. Ez a növény a 2-3 fokos fagyokat még elviseli károsodás nélkül, de késő ősszel már célszerű védett, 5-10 fokos helyiségbe menekíteni.

A behordás előtt szabadítsuk meg a leveleket egy tisztító zuhanyozással, és vizsgáljuk át, nem telepedtek-e meg rajtuk a kártevők. A leánderek elviselik a sötétet is, ám előnyösebb, ha a téli periódus alatt is kapnak némi fényt. Csupán annyi vizet öntsünk rájuk, hogy földjük ne száradjon ki teljesen. A muskátlit és a fuksziát is átteleltethetjük. Kisebb mennyiséget a ládában, mérsékelt öntözés mellett és lehetőség szerint világos helyen tarthatunk, de ha sok növényünk van, akkor vegyük ki a ládából, tisztítsuk meg és szárazon, újságpapírba tekerve, egy csőre kifeszített zsinóron lelógatva átvészelhetik a telet. A száraz teleltetést a jól fejlett tövek jobban, a fiatalok kevésbé tolerálják. Ha melegebb helyiségben tároljuk őket, időnként ajánlott a töveket átspriccelni vagy vízbe mártani.
Vannak olyan növények is – például az oltottak vagy érzékeny gyökérzetűek -, amelyeket némi praktikával akár a szabadban is hagyhatunk. A tároló edényt (dézsát, cserepet) hungarocellre vagy deszkára helyezzük, az edényt pedig valamilyen hőszigetelő anyaggal (náddal, kukoricacsutkával, hólyagfóliával) beburkoljuk, míg a növény lombját vagy az oltási helyet fenyőgallyakkal vagy hálóval borítsuk be.
A növények nyugalmi időszakát vegyük figyelembe a tápoldatozásnál is. Ha nincs elegendő fény, a hajtások sem növekednek, ezért tápelemekre sincs nagy szükség. Télen általában havonta egyszer használjunk tápoldatot. Ebben az évszakban ne is bolygassuk őket, az átültetést ilyenkor nehezen viselik.