Társbérlők a kertben
Aki a kertjét szereti és gondozza, attól nem áll messze a madárvédelem gondolata sem. Kertünk a természetből elcsent kis terület, ahol normális körülmények között vadon élő növények és állatok élnének, táplálkoznának, szaporodnának – mint ahogy ezt valószínűleg teszik a városhatáron túl.
A terület saját igényeink szerinti átformálásával megváltoztattuk az adott élőhelyet, de a természetet mégsem rekeszthetjük ki a kertünkből. Néhány esetben a kert jobb feltételeket biztosít a környezetnél – gondoljunk csak a bőven termő cseresznyefát „dézsmáló” rigókra – általában azonban az eredeti élőhelyhez képest szerényebb környezetet jelent a körülöttünk élő fajoknak. A legtöbb kertből hiányoznak az öreg, odvas fák, amelyekben harkályok fészekodút ácsolhatnának, hiányoznak a sűrű bokorcsoportok, ahol a kisebb madarak elbújhatnak.
Az állatok megpróbálnak alkalmazkodni a megváltozott helyzethez, és kertünkben is lehetőséget keresnek természetes életmódjukhoz.
Vannak fajok, amelyek egyszerűbb adottságokkal is beérik, például az eresz alatt megtelepedő fecskék, a házak repedéseibe fészkelő rozsdafarkúak.
Ha megfelelő cserjéket telepítünk, akkor előbb-utóbb belefészkel egy rigó vagy ehy őszapópár, ha odút akasztunk ki, akkor cinegék vagy verebek megtelepedése várható. Ősszel megjelennek a kertben a táplálékot kereső madarak, ilyenkor többször láthatunk harkályokat, csuszkákat, cinegéket. A madarak mellett természetesen más élőlények is felbukkanhatnak, például békák, vagy a virágainkat látogató színpompás lepkék. Ezek az állatok akarva-akaratlanul társbérlőnkké válnak, fogadjuk örömmel, segítsük őket, hiszen szaporodni, táplálkozni, életben maradni szeretnének.
