Színes és változatos zöldségféle: a karalábé
A karalábé gumószerűen megvastagodott, ehető szárat fejlesztő növény, amely a káposztafélék családjába tartozik. Íze a vajrépáéhoz hasonló, ám termesztése és felhasználása könnyebb annál. Viszonylag jól tűri a szárazságot.
A karalábénak is sok fajtája van, régi és új nemesítések egyaránt. A fajták között tenyészidejük és a gumók héjának színe szerint teszünk különbséget. A rövid tenyészidejű fajták kevésbé hajlamosak a fásodásra. Nagyon korai, kék színű, finom húsú a Szentesi fóliás kék, középkorai, halványzöld a Szentesi fehér. Őszi termesztésre alkalmas a Csemege fehér. Kedvelt, bevált fajták még a Szentesi tartós kék, a nagy gumójú Gigant, Csemege kék.
A karalábét május végén, június elején cserepekbe vagy az ágyásba vessük, de várjuk meg, míg a talaj kellően felmelegszik, mert ha 10 C alatt vetünk, a növény felmagzik. A magokat sűrűn vessük, utána pedig egyeljük a növényt. A karalábét ne ültessük át, mert a gyökere érzékeny a mozgatásra. A karalábét szedjük fel, amint a gumó kifejlődik, hogy még zsengén élvezhessük az ízét. Földben hagyva üregessé válik és megfásodik, azaz élvezhetetlen lesz. Fajtától függően a vetés után 3-4 hónappal már szedhetők. Bizonyos ideig gond nélkül eltartható a hűtőszekrény zöldséges polcán, hosszabb ideig nedves homok-tőzeg keverékében tárolható. Biokertészek szerint a szárgumók tovább zsengék maradnak, ha kissé felkupacoljuk a földet körülöttük, amikor növekedésnek indulnak.
