Mikor locsoljunk?

A víz alapvető szükségletük a növényeknek, mert a leveleken történő párolgás során egyfolytában vizet veszítenek.

A napsütötte és széljárta csupasz talaj, ellentétben a teljesen fedett földfelszínnel, szintén sok vizet párologtat.
Meleg napokon, amikor a növények több vizet veszítenek, mint amennyit a gyökereken keresztül fel tudnak venni, a levelek és a hajtások hervadni kezdenek. A hervadás jó a növényeknek, mert ilyenkor csökken a felületük, és így csökken a teljes kiszáradás veszélye is.

Ahogy a nap lenyugszik, a levegő is lehűl és megemelkedik a páratartalma. A következő reggelen az előző nap hervadt növények ismét kiegyenesedve díszlenek. Ebben az esetben nem kell semmit sem tennünk, de ha az újabb reggelen is csak kókadoznak a növények, nem képesek éjjel önállóan pótolni a vízveszteségüket, ezért nekünk kell segíteni rajtuk. Legjobb este öntözni napnyugta után, ilyenkor ugyanis a felvett víznek kisebb része távozik a légzéssel. Az öntözés célja a szükséges mennyiségű vizet elérhetővé tenni a növény számára. A talaj és a növények mindössze félórás permetezése nem segít, mert azután csak a föld legfelső pár centimétere marad nedves, amiből csak a felszínközeli gyökerek vehetnek fel némi vizet. A mélyebben lévő gyökerek nem jutnak vízhez és nem tudják betölteni szerepüket, ami a mélyebb gyökérzetű és különösen a karógyökerű fajoknál végzetes lehet.
Száraz időszakban jobb alkalmanként, ám huzamosabb ideig öntözni, hogy a talaj felső rétegei körülbelül 25-30 cm mélységig alaposan átnedvesedjenek. Ezután már a kevesebb vízzel ismételt rendszeres locsolás is elegendő, a gyökerek pedig megerősödve a mélyebb rétegekből is fel tudják majd venni a vizet.