Hatékony védelem a lisztharmat ellen

 A lisztharmatot különféle gombafajok okozzák. A gombák szaporodását biztosító spórák közvetlen érintkezéssel terjednek, vagy a  légmozgás viszi át őket egyik növényről a másikra. A lisztharmatnak két fajtája van. A védekezés a legtöbb növény esetében  hasonló, de a rózsáknál és a  zöldségféléknél a lisztharmat fajtája határozza meg.

Ezért fontos hogy tisztában legyünk a fajták közti különbségekkel.
Valódi lisztharmat: a valódi lisztharmat első jele a levelek felszínén megjelenő fehéres, letörölhető bevonat, amelyet gyakran a levelek fonákján, a száron és a virágokon is megtalálhatunk. A betegség legyengíti a növényt, erre utalnak az elsorvadt levelek, amelyek azonban nem hullanak le. A valódi lisztharmat rendszerint nagyon meleg, száraz időben jelenik meg.
 

Hamis lisztharmat: jellemzői a leveleken megjelenő sárgásbarna, olykor vöröses foltok és a levelek fonákját borító fehéres bevonat. A hamis lisztharmat nyirkos időben fordul elő, és a zöldségeket oly mértékben károsítja, hogy az egész termést meg kell semmisíteni.
Ahhoz, hogy megelőzzük a lisztharmat kártételét az érzékeny növényeket (rózsa, rézvirág, lángvirág, gumós begónia, uborka, málna, borsó, fekete áfonya, alma, borsó) szellős helyre telepítsük. Az orgonát és a rózsát mindig a kert legnaposabb, legmelegebb részébe telepítsük. Tartsuk be az ajánlott tőtávolságot, hogy a növények ne kerüljenek túl közel egymáshoz. Csak lisztharmattal szemben ellenálló növényeket, illetve fajtákat válasszunk. Idejében permetezzünk biológiai erősítő szerekkel. A vizet csak a növény tövéhez öntsünk, a levelekre ne kerüljön nedvesség, mert az kedvez a lisztharmat kialakulásának. Szedjük össze a lehullott leveleket, így megakadályozhatjuk, hogy a gombaspórák megtelepedjenek, átteleljenek és tavasszal megtámadják az új hajtásokat. A beteg hajtásokat azonnal vágjuk le, mert a lisztharmat terjedését a korai szakaszban még könnyen megfékezhetjük. A levágott részeket ne tegyük a komposztba, hanem semmisítsük meg. Jó, ha tudjuk, hogy a helyes trágyázás segít a lisztharmat megelőzésében. Ne adjunk a növényeknek túl sok nitrogént. Ez a tápanyag nélkülözhetetlen ugyan a növekedéshez, túladagolása azonban éppen az ellenkező hatást váltja ki: a növények fogékonnyá válnak a betegségekre.