Diospyros (Datolyaszilva, kakiszilva)
A datolyaszilvafa szépen díszlik ősszel, mivel színes leveleit a gyümölcs beérése előtt elhullajtja, így termései a csupasz ágakon díszlenek. A gyümölcse mellet dísznövényként is ültetik. A japán datolyaszilva századok óta népszerű keleten, és mióta a XIX. század közepén eljutott az Egyesült Államokba, megelőzte az amerikai datolya népszerűségét. Az amerikai datolyát régóta fogyasztották az indiánok, az első telepesek alkoholos italokat, sört és bort készítettek belőle.
Botanikailag a datolyaszilva termése bogyó, az amerikai faj termése kisebb, de mindkettő kerek és narancsvörös. A datolyaszilva termése sima, elliptikus, fényes, fája sötétzöld levelű, lombhullató. Az ébenfafélék családjába tartozik.
Japán khakiszilva (Diospyros khaki)
Termése nyersen is ehető, mikor még kemény vagy megfőzhető, kandírozható fagylaltba vagy befőttbe is tehető. Nagy méretű bogyója közel a fél kilogrammot is eléri. Fája hazánkban is megtalálható.
_
Virginiai (amerikai) szilva (Diospyros virginiana)
Termése nyersen nem ehető erős összehúzó ízhatása miatt, hagyni kell állni, míg teljesen puha vagy lekvár állagú lesz. A puha gyümölcshús érés után nyersen, süteményekben vagy befőttekhez is felhasználható. A gyorsabb beérést elősegíthetjük, ha szobahőmérsékleten egy banán vagy alma mellé helyezzük. (Fajtái: Jiro, Tipo, Costata)
Mexikói szilva (Diospyros texana)
Mexikóból származó gyümölcstermő, mely szabálytalan bokorrá vagy kis fává fejlődik. Levelei aprók, tojásdadok , hegyesek. Tavasszal nyílnak apró, zöldes virágai, ezekből fejlődnek haragoszöld termései, melyek később narancssárgára, végül feketére változnak. A termések 3-5 cm nagyok, héjuk viaszos. A gyümölcshúsban barna, lapos magok találhatók. A lédús hús sok cukrot és fanyar ízt okozó cserzőanyagokat tartalmaz.
Lótusz szilva (Diospyros lotus)
Közép-Ázsia és Kína északi területein közismert növény, Európa mediterrán és hűvösebb vidékein is jól fejlődik. Közepes növekedésű, fái 8-10 m-esek. Élénk zöld, fényes, bőrszerű levelei ősszel lehullanak. A levelek hónaljában egyesével nyílnak apró, zöldesfehér virágai. Ezekből őszre érnek be a termések. Vékony héja alatt narancssárgás, kásás hús található. Édes, de fanyar gyümölcsei csak a csersavak lebomlása után fogyaszthatók. A termések a tárolás folyamán utóérnek, de a fákon is sokáig megmaradnak. Hidegtűrése kiemelkedő.
Majom szilva (Diospiros lycioides)
Bőszerű, fényes levelei igazi mediterrán hangulatot árasztanak a kertben, teraszon. Apró virágai nyár elején nyílnak, termései októberben érnek. Termésének súlya a fél kg-ot is elérheti, édes sárgabarack ízű. A gyümölcs a fán maradhat ősszel, a pár fokos fagyot is bírja. A termést leszedés után almák közt tároljuk, mert az almából felszabaduló etilgáz hatására elveszti fanyar ízét és édessé válik. Télálló.