A pasztinák és a petrezselyem
Európa őshonos, vadon is termő növénye a pasztinák (vagy paszternák). A sárgarépa és a burgonya 19. századi térhódítása előtt ez volt a legszélesebb körben termesztett, legfontosabb gyökérzöldség. Főleg levesbe főzték. Hosszú, elefántcsontszínű karógyökere zsenge és ízletes, a zellerhez hasonló ízű.
Magyar fajtái a Fertődi félhosszú, kipróbált és bevált fajtái továbbá a Tender and True és a Cobham Improwed Marrow.
A pasztinák, ez a nagy tápértékű zöldségnövény, a nyílt, napos helyeket szereti. Gyökere a laza szerkezetű földben fejlődik a legjobban, de kötött talajon is termeszthető. Az ágyást ősszel munkáljuk meg.
A pasztinák magjait tavasszal vessük 2-4-es csoportokban, 2-3 cm mélyre. Lassan csírázik ki és ha kell, ritkítsuk a fiatal palántákat egymástól 15-20 cm-es tőtávolságra, attól függően, hogy mekkora gyökerekre lesz szükségünk. Száraz időben öntözzük a paszternákot, különben berepedezik a gyökere. Szükség esetén már nyár végétől szedhetjük, de ha lehet várjuk meg, amíg az első fagyok megcsípik, mert ettől jobb lesz az íze. A felszedett gyökereket ládákben, nedves tőzegbe, homokba vagy perlitbe fektetve hűvös, fagymentes helyen tároljuk.
A petrezselyem gyökere a fehérrépa. A petrezselyemnek is vannak Félhosszú és Hosszú fajtái. A Korai cukor fajta répateste hasonló ízű a pasztinákéhoz, de kisebb méretű. Közkedvelt, jól tárolható fajták még az Olmützi és a Hanácka is. A petrezselyem is a tűző napot szereti, laza és kötött talajon egyaránt jól terem. Ha köves talajon is szeretnénk petrezselymet termeszteni, ültetőfával készítsünk egymástól 15 cm-re 8 cm átmérőjű és 45 cm mély lyukakat. Ezeket jó minőségű földdel töltsük fel, és vessünk bele 2-3 magot, amiből később csak egy növénykét hagyjunk meg. A Mohafodrozatú petrezselyemfajtát csak levélpetrezselyemként hasznosítják. A répagyökereket nyár végétől szedhetjük, igény szerint, amikor épp szükség van rájuk. Télen ugyanúgy tároljuk, mint a sárgarépát vagy a paszternákot.
