A mértani sziklakert építése

A mértani sziklakertben jól láthatók az emberi beavatkozás nyomai: az épített jelleg az uralkodó. Fontos a szimmetria és a tengelyrendszer megvalósítása.
 

A mértani sziklakert fontos részei a lejtőt meg-megtörő támfalak. Horizontmagasság felett lévő falat lehetőleg ne építsünk. A falak vastagsága a magasságtól függően általában 40-50 cm-nél ne legyen nagyobb. A fal nyomvonala lehet egyenes, de lehet enyhén íves is.

Az alapozási mélység megállapítása során a támfal nyomvonalában kiássuk az alapárkot. Alapozás céljára sovány betont használhatunk. A kövek kiválasztásakor vegyük figyelembe, hogy azoknak minden kötőanyag nélkül, termőfölddel hézagolva kell szilárd fallá összeállniuk. A réteges törésű, lapos köveket válogassuk külön, mert ez a legjobb alapanyag. Ilyenek az üledékes kőzetek, a dolomit, a mészkő és a homokkő. Lapjukra fektetve, szilárdan össze lehet őket rakni. Legömbölyített kövek beépítésével ne kísérletezzünk, mert nem alkotnak szilárd falat, hézagaikból a föld kipereg, a víz nem jut el a növények gyökereihez.

A kövek enyhén befelé lejtsenek, mert a fal így szilárdabban áll, és a kövek nem csúszhatnak el egymáson. A lejtős elhelyezés a csapadékot is a növények gyökereihez vezeti. A kövek teljes felületükön feküdjenek az alájuk terített földkeverékre, ne keletkezzenek üres légzsákok, mert ez csökkenti a fal szilárdságát.
A támfalat mindig fedőkővel vagy zárósorral fejezzük be, a fedőkő takarja a felülnézetben rendezetlen, szabálytalan kontúrt.
Kötőanyagnak mindig földet használjunk. A növények gyökerei a kövek mögé is benőnek, ezért a fal helyét úgy jelöljük ki, hogy mögötte 30-401 cm-es hézag maradjon, ahova földet tölthetünk.
A növények kiválasztásakor vegyük figyelembe a fal égtáji elhelyezkedését és a telepített növények fényigényeit.

Északra néző falak közvetlen napfényt csak ritkán kapnak, ezért ide árnyékot kedvelő növények valók. Ez a fal hűvösebb, nyirkosabb, itt télen-nyáron kisebb a hőingadozás. Hűvös, párás környezetet kívánó növényeket is kiültethetünk, ha gondoskodunk a szél elleni védelemről. A keleti fekvésű falak a délelőtti órákban kapnak napot, nem forrósodnak fel, nem száradnak ki annyira. Ide sok fényt kívánó, de a szárazságot kevésbé tűrő fajokat ültethetjük. Délre vagy nyugatra néző falfelületek kedvezőtlen fekvésűek, nyáron napközben erősen átmelegszenek, gyakran ki is száradnak. A nyári szárazságot, az áthevült kövek magas hőmérsékletét, csak jól edzett, ellenálló fajok tudják elviselni. A támfalak beültetésére elsősorban a tömött párnát alkotó vagy lecsüngő növekedésű fajok alkalmasak.