A fodroskel, a káposzta eredményes termesztése

 

Ezeknek a növényeknek sok fajtája igen dekoratív is, újabban ismét nagy népszerűségnek örvendenek, és újraélesztik a virágok közötti zöldségtermesztés hagyományát.

Vessük a magokat sejtes szaporítótálcára vagy melegágyba. A kicsírázott növényeket akkor ültessük át, ha már erős gyökereket fejlesztettek. Ha azt látjuk, hogy a palántán nem alakul ki megfelelő növekedést biztosító hajtáscsúcs, távolítsuk el és pótoljuk egészséges palántával a megfelelő fejesedés érdekében.

A palántákat a veteményesben is olyan mélyre ültessük, mint ahogy a magágyban vagy a szaporítótálcán voltak. Az ültetés előtt mindegyik növényke gyökerét mártsuk földes vízbe. Ha már erőre kaptak az új helyükön és szépen növekednek, kupacoljuk föl a tövük körül a földet. Ez stabilabbá teszi a fiatal növényeket, mert arra készteti őket, hogy a száruk mentén új gyökereket eresszenek.

A káposzta gyökerét egy légyfaj támadhatja meg (Delia radicum). Ezeket a kártevőket úgy tarthatjuk eredményesen távol, hogy ha pl. egy régi szőnyegdarabot vagy kartonpapírt terítünk minden palánta töve köré.

A káposzta betakarítását követően a fejek levágása után maradt tőcsonkokat ne húzzuk ki a földből, hanem éles késsel ejtsünk kereszt alakú bemetszést a tetejükön. A metszésből 4-5 laza káposztafej fog sarjadni, lehetővé téve a második betakarítást. A "Calabrese" típusba tartozó rózsabrokkolik is könnyedén rávehetők a kétszeri termésre ezzel a módszerrel.

A gyökérgolyvát a több évtizede a talajban élő mikroszkopikus gombák idézik elő, ha megfelelő gazdanövényre találnak. A földből kiszedett beteg növényeket mindenképpen égessük el, ne komposztáljuk, mert ezzel csak további táptalajt adunk a betegségnek. Az alábbi termesztési módszerekkel is felvehetjük a gyökérgolyva ellen a harcot:

A gyökérgolyvát okozó gomba nedves, savanyú talajban érzi jól magát. A 7-7,5 közötti pH érték az ideális, az ilyen kémhatású talajban a gomba már nem él meg. Rendszeresen meszezzük a talajt mészpor, mészkő- vagy dolomitőrlemény kiszórásával, de ez a kezelés ősszel történjen, hogy az anyag a következő vegetációs időszak előtt kifejthesse hatását a talajon.

A káposztafélék ültetése előtt néhány hónappal forgassunk az ágyásba érett trágyát, minden négyzetméterre egy talicskányit. A kötött talajt sóder bedolgozásával javíthathuk.

Termesszük a káposztaféléket vetésforgóban: három éven belül ne kerüljenek vissza ugyanabba az ágyásba, különben könnyen elszaporodik a gyökérgolyva gombája és a káposztarontó légy is könnyebben hozzájut a kedvelt csemegéhez.

Karózzuk az egyedileg nevelt bimbóskelt, valamint a brokkolit. A fejnehéz kelkáposztasorokat és a karfiolt is támasszuk meg, nehogy kidőljenek.

A paradicsomról úgy tartják, hogy riasztó hatással van a káposztalepkére. Rendszeresen helyezzünk a káposztalevelekre paradicsomnövényről levágott tősarjakat vagy leveles zanót- , illetve páfrányágakat. E növények szagát a lepkék ki nem állhatják, és messze elkerülik a káposztaágyást.

 

A káposztaféléket gyógynövényként is használhatjuk, gyomorbántalmak, gyomorfekély esetében. Mindez nem csoda, a fejeskáposzta gazdag értékes anyagokban: kiemelkedően magas C vitamin tartalmuk, de van bennük A és B vitamin, különféle ásványi anyagok és rengeteg rostanyag. Számos étvágygerjesztő és emésztésjavító enzimet is tartalmaz.

A káposztaleveleket használják még megfázás, kisebb égési sérülések és lassan gyógyuló sebek kezelésére. A borogatáshoz válasszunk 3-5 szép színű, tiszta, egészséges levelet, vágjuk ki belőlük a nagy ereket, majd sodrófával zúzzuk össze. Helyezzük a leveleket az érintett területre. A borogatást naponta kétszer cseréljük. A gyógymód akkor igazán hatékony, ha alkalmazás előtt vasalóval megmelegítjük a leveleket.

 

Leveles vagy fodroskelnek is nevezik a fej nélküli káposztát. Érdemes neki helyet szorítani a konyhakertben, mert jól tűri a  kemény fagyokat, és a gyökérgolyvának is könnyebben ellenáll mint a többi káposztaféle. A fodroskelt áprilisben vessük, a leveleket az első fagyoktól kezdve egész télen át szedhetjük, igény szerint. Először a növény közepéről szedjünk néhány zsenge, fiatalabb levelet, a megmaradókat szükség szerint télen is felhasználhatjuk.

 

A fejes káposztát egész évben fogyaszthatjuk, ha mindhárom- korai, középkorai, őszi-téli - fajtacsoportot termesztjük.

Korai fajta: Szentesi korai, Gloria F1, Ditmas.

Középkorai fajta: Hajdúsági, Pallagi gömbölyű, Vecsési gömbölyű, Topáz.

Őszi-téli fajta:Szentesi lapos, Pallagi lapos, Vecsési fehér lapított, Amager, és a vörös Dauerrot. Kelkáposzta: Szentesi korai, a téli Vertus és a Mohácsi áttelelő.

 

A tavaszi áttelelő káposztafajtákat adventi káposztának is nevezik, termesztésük csak enyhe telű vidékeken lehetséges. Július-augusztusban szabad földbe, egymástól 15 cm-re húzott sekély barázdákba vessük. Palántázzuk októberben, áttelel a szabadban.

Nyári káposztát korai, középkorai fajtákból nevelhetünk. Először üvegházba ládákba vagy az ablakpárkányon cserépbe vessük. Amikor a magoncok már elég nagyok, tűzdeljük őket nagyobb távolságba. Márciusban ültessük ki fólia alá 45 x 45 cm távolságra. Áprilistól a magokat vessük szabad földbe. A megfelelő nagyságú palántákat 45 cm-es sor- és tőtávolságra ültessük.

Az őszi-téli káposztát április-májusban, egymástól 15 cm-re húzott barázdákba vessük, majd júliusban 45 cm-es sor- és tőtávra ültessük ki.

Ültetéskor a kis palánták gyökerét mártsuk sáros vízbe, ez bevonja a gyökereket és könnyebben átvészelik a palántázást.

 

Bár a legtöbb káposztafajta elrűr némi hideget, a korai fajtákat fagyveszélyes helyeken védenünk kell. Takarjuk fátyolfóliával vagy építsünk fölé fóliaalagutat. Ezzel megakadályozzuk, hogy hideg hatására a növények magszárba szökkenjenek. A káposzta vízigényes növény, szárazság esetén a fejek megrepedhetnek.

 

A nyári káposztát akkor szedjük, amikor a fejek bizonyos nagyságot elérve elég kemények. Ha a maradó torzsát fent bevágjuk, ismét hoz néhány kisebb fejet.

Az őszi-téli káposztát akkor szedjük, amikor a fejek elég nagyok és tömötté, keménnyé váltak. Több fajta kisebb fagyokat is eltűr, így még decemberben is fólia alatt maradhatnak. A legjobban a kelkáposzta bírja a fagyot, amit egyébként novembertől szedhetünk. A fejeket lógatva vagy ládákba rakva, fagymentes helyen kb. két hónapig tárolhatjuk. A káposzta tartósításának nagy hagyománya a savanyítás. A tejsavas erjedés során a növény megőrzi vitamintartalmát, emiatt különösen nagy szerepet kap a természetes gyógymódok között.