Díszfüvek

A díszfüvek nagyon sokrétűen felhasználhatók. Ültethetjük őket a középpontba vagy a háttérbe, kombinálhatjuk őket magasabb évelőkkel, vagy a tó partját is díszíthetjük velük.

Modern kialakítású kertekben feltűnő látványosság, ha pl. azonos távolságokban szabadon állnak az út két oldalán, vagy a pihenőhely, kerti tó mellett. Háttérnövénynek ültethetünk laza, csüngő növésű füveket, mint pl. az árvalányhaj vagy a tollborzfű. A füvek csúcspontja a szeptember-október, amikor a legtöbb évelő már elvirágzott, ilyenkor sárgában, narancsszínben pompáznak. De még később sem érdemes őket levágni, mert bugáikkal a havas kertet is díszítik.
 

A legismertebb díszfű: a pampafű (Cortaderia selloana). Hatalmas termetű, sűrűn leveles bokrokat képező, kétlaki, évelő pázsitfű. Levelei szürkészöldek, visszahajlók. A nőpéldányokon 2-3 méter magas szárakon augusztusban jelennek meg a dús bugavirágzatok. A hím példányok virágzata laza, kevésbé szép. A törpe pampafű (C. pumilla) alacsonyabb termetű, kis kertekbe alkalmas faj. Télre takarást igényel, de a tavaszi pangó víz néha a gyökerek rothadását okozza.
 

Tollborzfű (Pennisetum): középmagas termetű, egynyári vagy évelő, bokros növekedésű fűféle, hosszú szőrökkel borított hengeres kalászvirágzatokkal. Az egynyári, júliustól szeptemberig virágzó fajok közül a Pennisetum setaceum kalászai 20 cm hosszúak, lilás rózsaszínek. A Pennisetum villosum virágzata rövid, fehéres, de hosszabb szőrök borítják.

Az évelő Pennisetum compressum augusztustól virágzik, kalászai barnászöld színűek.
 

Csinos árvalányhaj (Stipa tenuissima): napsütést kedvelő, korán virágzó fűféle, szárazságtűrő. 40-80 cm magas, enyhén bókoló lombú, örökzöld. Levelei keskenyek, sötétzöldek. Érdemes szeles helyre telepíteni, ott érvényesül igazán hullámzó virágzata.

Alacsony szúnyogfű (Boutelloua gracilis): napos helyet kedvelő fűféle. 20-30 cm magas, világosbarna virágai júliustól novemberig díszítenek.
 

Dárdás nádtippan (Calamagrostis brachytricha): 120 cm magas, ezüstös rózsaszín virágai júniustól decemberig díszítik a kertet. Levelei ívesen lehajlók, fényeszöldek.
 

Szálkafű (Hakonechloa macra ’Aureola’): főként csíkos, alácsüngő leveleivel díszít. Nagyon szívós fajta. Félárnyékos helyet kedvel, mert a perzselő nap kifakítja a leveleit. Középmagas.
 

Gyepes sédbúza (Deschampsia cespitosa ’Bronzeschleier’): kecses, aranybarna, laza kalászaival díszít. A félárnyékos, nedves helyet szereti. Talajban nem válogat.
 

Széleslevelű különösfű (Charmanthium latifolium): felálló szárú, bokros növekedésű díszfű. Hasonlít a bambuszhoz. Lapos, zöld kalászait nyár elején hozza, melyek megérve sárgásbarnák lesznek. Félárnyélos helyre ültessük.
 

Közepes rezgőfű (Briza media ’Zitterzebra’): 30-40 cm magas, felálló szárú, bokros növény, melyet szív alakú kalászok díszítenek. Levelei is rendkívül dekoratívak.
 

Alangfű (Imperata cylindrica): levelei zöldek, de pirosassá válnak növekedésük során. Tápdús talajt szeret. Félárnyékos, nedves helyre telepítsük. Fagymentes helyen teleltessük.
 

Gyöngyperje (Melica ciliata): csinos, igénytelen fűféle, szinte minden talajon szépen fejlődik. Füzérvirágzatát nyár elején bontja.
 

Perjeszittyó (Luzula nivea): kalászaival már tavasz végén virágzik, örökzöld zsombékjai a téli kertet is díszítik.
 

Deres csenkesz (Festuca pallens): kékes-deres levelű, zsombékot alkotó faj. 30-40 cm magas. Május-júniustól virít. Napos vagy félárnyékos helyen is szépen fejlődik, szárazságtűrő, télálló.
 

Medvecsenkesz (Festuca scoparia): sűrű, gyepes növekedésű, szálas levelei élénkzöldek, szúrós hegyűek. Kisebb felületek takarására vagy a sziklakertbe ültessük.
 

Vesszős köles (Panicum virgatum ’Dallas Blues’): 90-130 cm magas, bugavirágzata júliustól nyílik. Csak tavasszal vágjuk vissza, mert az elszáradt bugák a madarak téli táplálékául szolgálnak.
 

Tarka sás (Carex morrowii ’Ice Dance’): díszes levelei kemények, fényesek, sötétzöldek, benne krémszínű csíkkal. Árnyékos, nedves helyet kedvel, télre takarást igényel.
 

Törpe sás (Carex conica ’Snowline’): 10-15 cm magas, egész nyáron át virágzik. Árnyékos helyen is szépen fejlődik.
 

Bronz sás (Carex testacea): levelei bronz színűek, visszahajlók. 40-50 cm magas, félárnyékos helyet kedvel. Jó víz- és tápanyagellátottságú talajba ültessük.
 

Olasznád (Arundo donax): a bambuszokhoz hasonló szárú, 2-3 méter magas növény, nagy nádszerű, ívben hajló levelekkel. Végig leveles szárai egzotikus jellegű, elegáns csoportokat alkotnak. Fehértarka levelű fajtája is van. Télre takarjuk a tövét lombbal.
 

Japánfű (Miscanthus sinensis): 1,5 - 2 méter magasra is megnövő faj. A nádra emlékeztető megjelenésű ’Zebrinus’ levelei keresztben sárga csíkosak,

a gyengébb növésű ’Variegatus’ levelén hosszanti irányban húzódnak a krémszínű csíkok.

Legalacsonyabb az ívben hajló, keskeny szálas ’Gracimulus’, mely kecses bokrokat képez. Ez utóbbi ritkán virágzik, a többi ősszel nyíló, selymes szőrű, legyezőszerű bugáival is díszít.
 

Zabfű (Helictotrichon): a legkedveltebb fajta a kékesszürke levelű H. sempervirens. Kissé merev levelei 30-40 cm magas, kecses bokrot alkotnak, télen is díszítenek. A laza bugavirágzatok júliusban fejlődnek ki. Hosszú életű díszfű.