A datolya felhasználása

A datolya a görög ujj jelentésű daktülosz szóból ered, és a gyümölcs alakjára utal. A datolya a történelem előtti kor óta sokfelé elterjedt, valószínűleg Észak-Afrika és India régiójában őshonos. A sivatag lakói nyersen, aszalva vagy süteménnyé préselve ették, lisztté is őrölték és bor is készült belőle. A római korban is népszerű volt, az Apicius című akkori szakácskönyv húsokhoz és halhoz való datolyaszószok, töltött édességek és mézben sült datolya receptjeit írja le.

A Bibliában említett „tejjel mézzel folyó Kánaán” esetén, a méz valószínűleg a datolyára utal, melynek sűrű, édes leve gyakran helyettesítette azt. Az arabok a datolyát gyakran tejjel együtt fogyasztották, ez a páros így ellátta őket az egészség megőrzéséhez szükséges vitaminokkal, nyomelemekkel.
 

A Közel-Keleten kívül a friss datolya ritka árucikk, mivel az aszalt datolya cukortartalma magas, (70% vagy még ennél is több). Előszeretettel használják desszertekhez, kenyérhez és a tradicionális, ragadós datolyapudinghoz is. A közel-keleti konyhában kék sajtokhoz és húsos ételekhez is gyakran használják.
A fiatal datolyaleveleket szintén felhasználják különféle zöldséges ételek készítéséhez.