Páfrányok

Nyáron mindenki szeretne elmenekülni a hőség elől – mégpedig olyan helyre, ahol lehűlhet és megpihenhet. Ehhez ideális hely egy kis kerti tó a lombos fák között.

Szinte minden kertben van egy ilyen árnyékos sarok, ahol barátságos pihenőhelyet alakíthatunk ki bájos növények és aranyhalak társaságában.
Az ilyen területre alkalmas évelők a páfrányok, melyek kecses leveleikkel varázslatos látványt nyújtanak. Nagyszerű hatást érhetünk el, ha kombináljuk más virágzó növényekkel, pl. tollbugával (Astilbe), viaszvirággal (Kirengeshoma palmata), bőrlevéllel (Bergenia), vagy a rendkívül változatos árnyliliomokkal (Hosta).
Télen a pajzsika visszahúzódik a földbe, egyes fajok, mint pl. a díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum ’Proliferum’) télen is megtartják leveleiket, addig, amíg kialakulnak az újak.
 

Erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas): Rövid gyöktörzsű páfrányfaj, tölcsért formáló levelei kétszeresen szárnyaltak, sötétzöldek, 50-70 cm hosszúak, szokatlanul vaskosak. Emiatt lassan fonnyadnak, sokáig életben maradnak. Teljesen télálló, olyan helyre ültessük, ahol nyáron is hűvös, párás a levegő. Nem kedveli ha talaja kiszárad.
 

Tarajos pajzsika (Dryopteris cristata): A levelek lazán állnak, 30-50 cm hosszúak, lándzsásak. A meddő levelek nyele pelyhes, a spórás levelek felállók. Spórái júliustól szeptemberig érnek. Hazánkban ritkán fordul elő.
 

Szálkás pajzsika (Dryopteris carhusiana): Védett!! Levelei kétszeresen szárnyaltak, felállók, 50-70 cm hosszúak. Spóráit júliustól szeptemberig szórja.

 

 

Pelyvás pajzsika (Dryopteris affinis): Levelei többszörösen összetettek. Magas páratartalmat igényel, hűvös, árnyékos helyen fejlődik szépen. Humuszos lombtalajba ültessük.
 

Struccpáfrány (Matteuccia struthiopteris): Erőteljes gyöktörzsének csúcsán hozott 60-80 cm hosszú levelei körben állnak. A levélszárak szeldeltek, íveltek. Ún. heterofillás (többféle levelű) növény, strucctollra hasonlító spórás levelei a levéltölcsér közepéből nőnek ki, ezek 40-50 cm hosszúak és még a következő tavaszon is megvannak. Hűvös, párás mikroklímát szeret, télálló. Mészmentes, nyirkos talajon díszlik a legszebben. Ültetési távolság: 1 méter.
 

Hölgypáfrány (Athyrium filix-femina): Termetes, akár méteres magasságúra is megnövő lombhullató, évelő faj. Levelei többszörösen szárnyaltak, csipkés benyomást keltenek, színük halványzöld. Talaja legyen állandóan nyirkos, ám a pangó vizet nem szereti. Télálló. Elszáradt leveleit időről időre távolítsuk el.
 

Japán hölgypáfrány (Athyrium niponicum metallicum):
 Az előző páfrány tarka lombú változata.

Gímpáfrány (Asplenium solopendrium ’Crispum): Az egyetlen osztatlan levéllemezű hazánkban előforduló páfrányfaj. Évelő, gyöktörzses növény. Élénk örökzöld levelei fél méteresre is megnőnek, felfelé törőek. A spórák az idősebb levelek fonákán teremnek. Kifejezetten árnyékos, nyirkos helyre ültessük, de a pangó víztől elrothad. Levelének alakja állítólag a gímszarvas nyelvéhez hasonlít, innen kapta magyar elnevezéseit: gímnyelv, gímpáfrány. Télen takarást igényel.
 

Aranyos fodorka (Asplenium trichomanes): 10-30 cm magas, tőlevélrózsás növény. Sötétzöld levelei egyszeresen szárnyaltak. Humuszban gazdag, árnyékos, nyirkos helyet szeret.
 

Hullámos levelű gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium ’Undulata’): 30 cm magas, évelő, gyöktörzses növény. Fodrosabb a levele mint  az alapfajnak. Víz- és páraigényes, ám talaja csak nyirkos legyen, mert a pangó víztől elrothad.

Japán ernyőpáfrány (Dryopteris erythrosora): Érdekessége, hogy fiatal levelei rézvörösek, idősebb levelei zöldek. 30 cm magas, 40 cm széles.
 

Vesepáfrány (Polystichum setiferum): Örökzöld, gyöktörzses évelő. 50-70 cm hosszú, szárnyalt, fényes levelei tölcsért alkotnak. Télálló, hűvös, nyirkos helyet kedvelő növény. Leveleit a virágkötészetben is használják.
 

Japán vesepáfrány (Polystichum polyblepharum):  Örökzöld, gyöktörzses évelő. 50-70 cm hosszú, szárnyalt, fényes levelei tölcsért alkotnak.  Télálló, hűvös,  nyirkos helyet  kedvelő növény. Edényben is nevelhetjük a terasz árnyas részén, de így gyakrabban kíván öntözést és tápanyagutánpótlást, mint a kertben élő társai.
 

Karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum): 40-70 cm magas, örökzöld növény. Egész évben zöldellő, levelei feltűnően csillogóak, bőrszerűek. Spórái nyár végén érnek. Tápanyagban gazdag, humuszos, nedves talajt szeret. Szétterülő bokra árnyékos helyen pompásan mutat.
 

Páva vénuszfodorka (Adiantum pedatum): Gyöktörzses lombhullató kúszópáfrány, levelei szárnyasan szeldeltek, pávafarokhoz hasonlóan szétterülnek, a levelek gerince fekete. 40-50 cm magas. Nedves, humuszban gazdag, savanyú talajt szeret. Az egyik leghosszabb életű faj, amelyet félárnyékos, vagy világos kertrészbe is ültethetünk. Ilyenkor ügyelni kell arra, hogy a talaj laza legyen, és elegendő nedvességet kapjon. Kedves bokra mellett szépen mutatnak az Astillbék laza tollbugái, vagy az ősszel nyíló kikericsek színes virágai.
 

Finomlombú vénuszfodorka (Adiantum tenerum): A legszebb páfrányok közé tartozik, 30-40 cm magasra nő. Nagyon páraigényes, árnyékkedvelő növény.
 

Bordapáfrány (Blechnum spicant): 30-50 cm magas, gyöktörzse pikkelylevelekkel fedett, innen hajtanak ki a meddő és a spóratermő levelek. A meddő levelek korábban hajtanak ki, zölden áttelelnek. A termőlevelek felállók, egyszeresen szárnyaltak, a fonákon tömörülnek a spóratartók.
 

Pikkelypáfrány (Ceterach officinarum): Ezt a páfrányfajt leginkább sziklahasadékokban láthatjuk. 10-15 cm magas, örökzöld. Levele száraz időben összezsugorodik, ha vízhez jut, ismét feléled. A napos helyet szereti!
 

Édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare): Gyöktörzse 10-12 cm hosszú, fás. Levelei kiterülők, bőrszerűek, 10-30 cm hosszúak. Árnyas erdőkben, sziklás, mohás helyeken gyakori. Nedves, humuszos talajban fejlődik szépen.
 

Saspáfrány (Pteridium aquilium): 40-70 cm magas, levelei világoszöldek, legyezőszerűek, jellegzetesen háromszög alakúak. Savanyú, humuszos talajt kedvel.
 

Királypáfrány (Osmunda regalis): Óriási levelei kedvező körülmények között elérhetik a 2 métert is. Magyarországon a Barcsi Borókás égerláp szélén él, szigorúan védett!!