Mészkedvelő növények

A meszes, ennek megfelelően lúgos kémhatású talajok hajlamosak a kiszáradásra, mivel a víz gyorsan kiszivárog a felső rétegükből. Magas a pH-értékük, amivel együttjár néhány tápanyagnak a hiánya. Ezt sok növény nem képes tolerálni. A következőkben néhány kimondottan mészkedvelő növényt mutatunk be.

CSERJÉK

 

Napos

 

Jezsámen (Philadelphus sp.): 2-3m magas cserje, április-májusban hozza rendkívül illatos, fehér virágait.
Szinte minden talajon megél, napos helyen bővebben virágzik.

Orgona (Syringa sp.): 3-4 méter magasra is megnő, tömött, illatos, lila virágait májusban bontja. Napra ültessük. Bármilyen kerti talaj megfelel számára. Átlagos vízigényű, de az öntözést dús virágzattal és sűrű ágakkal hálálja meg.

Nyári orgona (Buddleia dravidii): 0,5-1,2 méter magas cserje. Júliustól októberig dúsan virágzik. Levélfonáka erősen ezüstös. Kisebb termete miatt előkertekbe vagy kisebb kertekbe is alkalmas. Közepes vízigényű növény, de az öntözést virágzásával meghálálja. Napos vagy félárnyékos helyre ültessük.

Árnyékos

 

Meténg (Vinca sp.): Árnyékban, félárnyékban fejlődik a legjobban. Gyorsan terjed, ha ettől vissza akarjuk tartani, ültessük cserépbe. Gyeppótlóként is megfelelő. Április-májusban tömegesen hozza kék virágait.

Mahónia (Mahonia sp.): 1,5 m-re növő cserje. Sárga virágai április-májusban nyílnak. Kék bogyói augusztusban díszítenek. Igénytelen, szárazságtűrő növény. Nyíratlan sövénynek is alkalmas. Ősszel lombszíne vörösre vált, és ilyen marad egész télen.

Toleráns

 

Gyöngyvessző (Spirea sp.): 1-2 méter magas, felálló ágrendszerű cserje. Virágai fehérek, vagy rózsaszínek, aprók, a vesszők teljes hosszában nyílnak tavasszal.
 

Aranyvessző (Forsythia sp.): 2-3 m magasra növő cserje, aranysárga virágait enyhe télen már februárban hozza, de levágott vesszői a szobában már januárban virítanak. Talajban nem válogat, napon, félárnyékban is jól érzi magát. Növekedését metszéssel korlátozhatjuk.

Pálmaliliom (Yucca filamentosa): Reprezentatív, szép növény. Örökzöld, keskeny levelei 30-50 cm hosszúak, tőlevélrózsát képeznek. Évenként egy nagy méretű, 1,5 méter magas virágszárat hoz, augusztus-szeptemberben. A virágszáron nagy tömegben csüngnek pompás, csésze alakú, krémfehér virágai. Kerti kőedényekbe is ültethető, de szoliterként is nagyon mutatós.

 

ÉVELŐK

 

Napos

 

Inkaliliom (Alstroemeria sp.): 90 cm magas növény, tölcsér alakú virágai többedmagukkal a szár csúcsán nyílnak, június és augusztus között.

Pünkösdi rózsa (Paeonia sp.): 1-2 méteres, vastag ágú, lombhullató cserje. Kétszeresen szárnyalt levelei az évelő bazsarózsáéhoz hasonlók. Rendkívül mutatósak májusban nyíló, vékony szirmokból álló, nagy kelyhű, vagy gömbszerű virágai, melyek 15 cm-nél nagyobb átmérőjűek, lehetnek teltek, félteltek vagy egyszerűek. Színük fehér vagy a rózsaszín különböző árnyalatai. A nyár végére megszáradó, felnyíló termése szárazkötészeti alapanyag. A Feng Shui jelentős pozitív energiát tulajdonít ennek a cserjének.

Nőszirom (Iris sp.): Kúszó, húsos gyöktörzsű évelők. A virágokon a külső lepellevelek egyes fajok esetében elálló szőröket viselhetnek (szakállas nőszirom fajok). Külső lepellevelükre a porzó ráhajlik, ezt beborítja a sziromszerű bibekaréj. Ugyancsak sajátságos a kard alakú, élükkel a hajtástengelyre simuló, ún. „lovagló” levél. Áprilistól júliusig virítanak. Teljes napfényen fejlődnek szépen, közepes vízigényűek. Néhány faj téli takarást igényel. Az alacsonyabb fajok sziklakertbe, a nagyobbak évelőágyba alkalmasak.
A nemzetség tudományos neve ógörög eredetű és a számtalan színben pompázó virágokra utal. (iris=szivárvány). A magyar nép és a régi botanikai műveink viszont liliomoknak nevezték az íriszeket. A mára elterjedt nőszirom szó Diószegi Sámuel debreceni prédikátortól, műkedvelő botanikustól származik és az íriszek lapos, sziromszerű bibéjére utal.

Szellőrózsa (Anemone sp.): 30 cm magas, tarka virágú gumós évelő. Márciustól áprilisig virágzik. Lombhullató fák alá, bokrok környékére vagy sziklakertbe ültessük.

Árnyékos

 

Szívvirág (Dicentra sp.): 60-100 cm magas, bokros növekedésű, lágy szárú évelő. Virágai rózsaszínűek, bókolók. Május-júniusban virít. Túlságosan mély árnyékban nem virágzik. Számos magyar neve ismert, virágainak alakja után nevezik lakatvirágnak, csüngőszívnek és Jézus szívének is.
Kankalin (Primula vulgaris): 20-30 cm magas, felálló szárú, tőlevélrózsát képező növény. március-áprilisban hozza  rózsaszín, piros, sárga, fehér vagy lila virágzatát. Tavaszi hagymások közé vagy sziklakertbe ültessük. Félárnyékot szeret, vízigényes növény.

Árnyliliom (Hosta sp.): A levéldísznövények a virágoknál jóval hosszabb ideig ékesítik a kertet, felélénkítik az árnyékos helyeket, és talajtakaró szőnyeget képeznek a fák és a bokrok alatt. Az árnyliliomok leginkább a keleti fekvésű helyeket szeretik, ahol reggel és délelőtt kapnak napot, délután viszont árnyas melegben lehetnek.

Toleráns

 

Hunyor (Helleborus sp.): Virágzáskor 10-20 cm magas, tél végén vagy kora tavasszal virágzik. A 3-5 cm étmérőjű virágok a fűrészes szélű gallérlevelek hónaljában fejlődnek. Virágainak díszítőértékét a zöldes, fehéres vagy bíboros szélű csészelevelek adják, amelyek elvirágzás után sem hullanak le, ezért még terméséréskor is mutatósak. Virágzáskor fényigényesek, vegetációs időszakban árnyékkedvelők. (Ezért lombhullató fák alá is ültethetjük őket.) Közepes vízigényűek, télállók. 
 

Harangláb (Aquilegia sp.): 40-80cm magas. Jellegzetessége, hogy nemcsak sarkantyús szirmai, hanem csészelevei is színesek. Napos vagy félárnyékos helyre ültessük, az öntözést meghálálja. Május-júniusban bontja liláskék virágait.

Pimpó (Potentilla sp.): 50-80cm magas bokor. Piros, sárga, fehér vagy rózsaszín virágai egész nyáron nyílnak. Kártevője nincs. Alacsony sövényt is kialakíthatunk belőle.
 

FUTÓNÖVÉNY

 

Lonc (Lonicera sp.): 3-4 méter magasra kúszó, lombhullató cserje. Virágai narancsvörösek, hosszúkásak, kúpos formájúak, májustól októberig nyílnak.

Iszalag (Clematis sp.): Erőteljes növekedésű, nagyvirágú fajta. Bársonyos, sötétlila virágai júniustól októberig nyílnak. Gondoskodjunk számára támasztékról!

Olyan helyre ültessük, ahol a talaj fölötti részen, a tövénél árnyék van, hajtásait viszont süti a nap. De ha ilyen helyünk nincs, ültessünk alacsony talajtakaró növényt a töve köré, vagy takarjuk be mulccsal.