Kolibri kertészet
  • 0

Lucfenyők

Karola 2023. október 18.

Közönséges lucfenyő (Picea abies)

Ez a fenyő a mindenki által ismert „karácsonyfa”. Nagyra növő, széles, kúp alakú fa. Zöld színű lombja kellemes illatú. 1-2 cm hosszú tűlevelei szúrósak. 10-15 cm-es tobozai érés után egészben hullanak le. Szárazságtűrő, de ha öntözzük, gyorsabban nő, szebben fejlődik. Talajban nem válogat, télálló.

Lucfenyők

 

Ostorluc (Picea abies Cranstonii)

Különleges megjelenésű, hosszú, elágazástalan ágakat fejlesztő, nagytermetű, gyors növésű fenyő. Hajtásai vaskosak a körkörösen álló, merev, hosszú tűlevelektől. Oldalhajtásai a vízszintes ágakról lecsüngk. Igazi szépségét csak 10-15 éves korára éri el. Fiatal korában karózással segíthetjük a sudár növését. Szárazságtűrő, télálló fenyő. Talajban nem válogat.

Kámoni törpe lucfenyő (Picea abies Kámon)

Kezdetben szabálytalan gömb alakú, később bokorrá fejlődő fenyő. Hajtásai vaskosak, szürkészöld levelei szúrósak. Hazai keletkezésű fajta, a Kámoni Arborétumban találták, mint rügymutációt egy kifejlett lucfenyő koronájában. Törpe növekedése miatt sziklakertbe is alkalmas. Szárazságtűrő, talajban nem válogat. Télálló.

Fészekfenyő (Picea abies Nidiformis)

Az egyik legelterjedtebb törpefenyő. Lapított gömb alakú, szabályos növény. Bokrának közepe rendszerint kissé besüpped, innen ered a neve is. Rövid tűlevelei zöldek. Sziklakertbe való, vagy kisebb növénycsoportba. Közepes vízigényű, minden talajban szépen fejlődik. Télálló.

Oregoni szomorú luc (Picea breweriana)

Oldalágain a kisebb gallyak és hajtások függőlegesen omlanak alá, rendkívül különlegessé téve ezt a fenyőfajt. Tűlevelei hosszúak, néhol görbültek, fonákuk ezüstös. Lombszíne szürkészöld. Növekedési erélye lassú, ezért kiskertbe is alkalmazható. Szárazságtűrő, a határozottan meszes talajokat nem kedveli. Télálló.

Cukorsüvegfenyő (Picea glauca Conica)

Közkedvelt, közismert törpefenyő fajta. Alakja szabályos kúpforma, évente 8-10 cm-t nő. Felülete zárt, tömött, vékony, rövid tűlevelei alig szúrósak. Lombjának színe világoszöld. Vízigényes fajta, csak a nagyon meszes talajokat nem kedveli. Télálló. Aszályos nyarakon atkák szaporodhatnak el rajta.

Gömb alakú cukorsüvegfenyő (Picea glauca Alberta Globe)

Teljesen szabályos gömb formájú növény, évente 4-5 cm-t gyarapszik. Bokra teljesen tömött, lombja ugyanolyan mint a közismert cukorsüvegfenyőké. Kiváló sziklakerti növény, de dézsában is jól mutat. Talajban nem válogat, télálló. Aszályos időben öntözést igényel.

Miniatűr cukorsüvegfenyő (Picea glauca Piccolo)

Az alapfaj még lassabban növekvő változata. Évente mindössze 2-3 cm-t nő. Alakja szabályos kúp, felülete zárt. Lombja sűrűbb, zártabb és sötétebb zöld, mint az alapfajé. Sziklakertben és dézsában is jól mutat. Öntözést igénylő fajta, savanyú, semleges vagy enyhén meszes fajta. Télálló.

Aranyhajtású cukorsüvegfenyő (Picea glauca Rainbows End)

Ez a fajta is törpe növekedésű, koronája zárt, kúp alakú, de a frissen kihajtó hajtásai világos kénsárgák a második, nyári növekedés alkalmával. Díszes színét 2-3 hónapig viseli. Sziklakertben vagy dézsában is szépen mutat. Közepes vízigényű fenyő, savanyú vagy semleges talajba való. Télálló.

Szerb lucfenyő (Picea omorika)

Keskeny, karcsú, kúp alakú fenyő. Szerbia és Bosznia határvidékén őshonos. Szabályos ágemeleteiről az oldalhajtások hosszan csüngenek. Rövid tűleveleinek felső oldala fényeszöld, fonáka pedig ezüstfehér. 4-6 cm-es tobozai éretlenül lilásak, éretten barnák. Edzett, kártevőknek, betegségeknek ellenálló fenyő. Szárazságtűrő fenyő, de aszályban locsolást igényel. Minden talajban szépen fejlődik. Télálló.

Törpe szerb lucfenyő (Picea omorica Nana)

Eleinte gömb formájú, majd határozott sudarat fejleszt, és szép szabályos kúp alakúvá válik. Lombozata sűrű, tömött. Évente átlagosan 10 cm-t nő. Kiváló kiskerti növény. Szárazságtűrő, télálló. Minden talajban szépen fejlődik.

Keleti lucfenyő (Picea orientalis)

Fényes, sötétzöld tűlevelei 6-8 mm rövidek. Alakja széles kúpforma. Lombozata sűrű, telt, koronája földtől ágas. Ha elég helye van a növekedéshez, nagyon szép formájú fenyő fejlődik belőle. Nagy tűrőképességű, egészséges növény. Szárazságtűrő, talajban nem válogat. Télálló.

Ezüstfenyő (Picea pungens f. glauca)

A magvetésből származó populáció lombszín szerint nagyon változó. Az egyedek egyharmada szép ezüstöskék. Ezen válogatott magoncok szerepelnek a fenti gyűjtőnév alatt. Viszonylag gyorsan nő, és szabályos kúp alakúvá válik. Szárazságtűrő, talajban nem válogat. Télálló.

Törpe gömbezüstfenyő (Picea pungens Glauca Globosa)

Közkedvelt, gyakori törpefenyő. Eleinte lapított gömb formájú. A dugványról szaporított egyedek hosszú távon is gömb alakúak maradnak. Az oltott példányok idővel az erős alanyhatás következtében csúcshajtást fejlesztenek, és széles kúp alakúvá fejlődnek. Lombszíne ezüstöskék, tűi viszonylag rövidek. Rendkívül nagy díszértékű növény, sziklakertbe, növénycsoportokba vagy szoliterként is felhasználható. Szárazságtűrő, talajban nem válogat. Télálló.

Kúszó ezüstfenyő (Picea pungens Glauca Procumbens)

Lassú növekedésű, egészen a talajra heverő fajta. Ha felkötözik, akkor a karó magasságáig felnevelhető, ha támaszték nélkül marad, beborítja a felszínt. Lombszíne ezüstöskék, tűi hosszúak. Leginkább sziklakertbe való. Sok törődést igénylő fenyő. Szárazságtűrő, talajban nem válogat. Télálló.

Oltott ezüstfenyő (Picea pungens Hoopsi)

A számtalan ezüstszínű magonc közül a legintenzívebben ezüstfehér példány oltással történt tovább szaporítása útján előállított fajta. Széles kúp alakú koronája van és viszonylag hosszú tűlevelei. A fiatal oltványok fejlődése kissé vontatott, az első 2-3 évben még nincs tökéletes vezérhatásuk, később a növekedés már lendületes és szabályos. Rendkívül szárazságtűrő faj, talajban nem válogat, de savanyú talajban egy árnyalattal intenzívebb színe van. Télálló.

Oszlopos ezüstfenyő (Picea Pungens Iseli Fastigiata)

Karcsú, kúp alakú fenyő. Oldalágai meredeken felállóak, zárt koronát csak akkor fejleszt, ha minden télen megóvjuk a hónyomástól. Ezt a hajlékony oldalágak visszakurtításával és a téli összekötözéssel érhetjük el. Lombszíne ezüstösszürke, tűi az átlagosnál rövidebbek. Szoliterként érdemes alkalmazni. Csak ültetés után 1-2 évig igényel öntözést, talajban nem válogat. Télálló.

Törpe szitka luc (Picea sitchensis Tenas)
Eleinte gömbölyded, később tojás alakú fenyő. Törpe növésű, évente 8-10 cm-t nő. Lombozata szürkészöld, enyhe ezüstös mintázottsággal. Mivel tűlevelei kissé ritkásan állnak, látszatra puhának tűnik a lombja, ezért nem merev hatású. Sziklakertbe vagy dézsába való fajta. Átlagos vízigényű, talajok iránt nem túl igényes. Télálló.

Kínai zöldtobozú fenyő (Picea wilsonii)

Közép-Kínában őshonos, lassú növekedésű fenyő. Hosszú távon nagy fává fejlődik, de ezt igen lassan teszi, ezért kis kertbe is alkalmas. Tűlevelei vékonyak, rövidek de elég sűrűn állnak. Lombszíne tompazöld, koronája kúpos, zárt. Tobozai az első évben zöldek, csak teljesen érett állapotban válnak barnává. Szárazságtűrő. Minden talajban szépen fejlődik. Télálló.