A szép borsótermés titkai

A velőborsó megfőzve édesebb és keményebb, mint az előbb említett fajták. Jobban bírja a szélsőségesen meleg időszakokat, és hosszabban is terem. Március és május között vessük. A legjelentősebb hazai velőborsók a Léda, Auróra, Junos, Kelvedon csodája, Margit, Zsuzsi és az Oriol.

A cukorborsó az éretlen hüvellyel együtt fogyasztható, ezért egész korán kell leszedni. Ebben a fajtában a szemek nem fejlődnek ki teljesen.

Amikor az első kacsok megjelennek a borsónövényeken, állítsunk melléjük mogyorógallyakat, egymástól 20-25 cm-re, egymás felé döntve, hogy a dupla borsósorok között sátorszerűen összehajoljanak. Tereljük rájuk a növényeket.

Az egerek és a madarak nem tudnak kárt tenni a csírázó borsószemekben, ha azokat kellően mély barázdákba vetjük. Másik lehetséges megoldás, ha paraffinba mártjuk a magokat, ennek erős szaga elriasztja a rágcsálókat. Szúrós levelű ágakkal is védhetjük a frissen kikelt borsókat.

A furfangos kertészek a borsót egy földdel töltött esőcsatornába vetik, és üvegházban vagy hidegágyban tartják. Miután a palánták megerősödtek, árkot ásnak a konyhakertben, hosszában kitolják a növényeket a csövekből a földdel együtt az árokba, ily módon elültetve őket. Ebben az esetben általában szükség van a föld felkupacolására a tövek körül.

Minden zöldségféle között a borsónak a legmagasabb a fehérjetartalma, értékes ásványi anyagokat, pl. magnéziumot, kálciumot, és foszfort, valamint A, B1, B2 és C vitamint is tartalmaz. Mivel a borsó frissen nem túl tartós, javarészt konzervként kerül a piacra. A konzerv azonban meg sem közelíti a frisset, mert a feldolgozás során a vitaminok jelentős része lebomlik, ráadásul sózzák is. A mélyhűtött borsó ugyan jobban megőrzi értékeit, de a frissen szedett, biotermelésű, közvetlenül a szedés után fogyasztott borsó ízével semmiképpen nem vetekedhet.